Amitől a robogó megy.... de mi is ez tulajdonképpen?
Tudományos, rövid leírás.
Kőolajok és/vagy mesterséges szénhidrogén elegyek atmoszférikus lepárlásakor, illetőleg kőolajtermékek hőbontásakor vagy katalitikus átalakításakor nyert olyan cseppfolyós termék, amely 210oC-ig forró szénhidrogénekből áll.
A benzin legnagyobb részét Otto-motorok hajtására, kisebb részét pedig ipari célokra használják fel. A motorbenzin 50-210oC között átdesztilláló paraffin, naftén és aromás szénhidrogénekből álló olyan elegy, amelynek nemcsak a kezdő és végforrponton belüli párlateloszlás (lepárlási görbe), hanem a szénhidrogén csoportösszetételétől függő kompressziótűrés (oktánszám) és egyéb tulajdonságok (kéntartalom, gyantatartalom stb.) szempontjából is meg kell felelnie a korszerű motorkonstrukciók által támasztott követelményeknek.
Motorok hajtására atmoszférikus lepárlással közvetlenül előállított benzinek, és más forrásponthatárú szénhidrogénekből nyert egyéb frakciók elegyeit használják. A motorbenzinek megfelelő kompressziótűrő tulajdonságainak biztosítására az alapbenzinhez keverőkomponensként jelentős mennyiségű alkilezéssel vagy reformálással, esetleg oligomerizációval előállított jó oktánszámú benzint kevernek. Ma általános az oxigenátok (metil-tercier-butil-éter) (MTBE) motorbenzin keverőkomponensként való alkalmazása is.
Korábban a megfelelő oktánszámot adalékolással biztosították, de környezetvédelmi okok miatt az oktánszámot jelentősen emelő ólom-metil és etil vegyületek használatát betiltották.
A legkönnyebb speciálbenzinnek a petroléternek a végforrpontja 80oC; az extraháló benzin 60-95, a foltbenzin 80-110, a lakkbenzin 120-200 vagy 180-220oC között átdesztilláló termék. A gyógybenzin kis forráspontú párlatokban gazdag 130oC-ig átdesztilláló termék, amely aromás szénhidrogéneket nem tartalmazhat. A 30-180oC forrásponthatárú vegyipari benzint gázhalmazállapotú olefinek előállítására használják fel, a megfelelő olefin kihozatal biztositása érdekében az aromás- és naftén-szénhidrogén tartalmat korlátozzák.
