A számba vehető alaphibák kizárása után, belevágtunk a dolgok közepébe. A berugófedél leszerelése után világossá vált, hogy a főtengely üt, olyan keringőt tud járni, amivel a csillagszületikbe is benevezhetne.
A blokk most már biztosan nem kerülheti el a szétszerelést.
- első lépés: a tulaj leültetése
- második: nyugtatóval való kínálása
- harmadik: a javítási költség megtippelése
A sisaktartó kiszerelése után derült ki, hogy egy nem megfelelően rögzített vezeték csípődött a rögzítőcsavar alá.
Ha az adott robogótípust kevésbé ismerjük, érdemes a kábelek, benzin- és vákuumcsövek, fékbowdenek helyét megjelölni, lerajzolni vagy lefényképezni.
A motor feldarabolása után, néhány szerelési hibára derült fény.
Példaképpen: Ha csak főtengelycsapágyakat szeretnénk cserélni akkor előre gondoljuk át, milyen "speckó" szerszámokra lesz szükségünk a művelethez.
Elsőként lendkerék lehúzóra. De minek is? Kalapáccsal és egy nagyobbfajta csavarhúzóval is mehet. (persze, szorult helyzetben, a Párizs-Dakar leghosszabb szakaszán, sötétedés előtt, mikor már a téged üldöző beduinok felhasították a motor ülését )
A finom kalapácsos módszernél előfordulhat, hogy a lendkereket elgörbítjük, ami abban a pillanatban el fogja felejteni azt, hogy valaha kiegyensúlyozták.
Ennek későbbiekben az lesz a következménye, hogy nagyon rázkódni fog, tönkretéve a csapágyakat és/vagy elgyengítheti a főtengelyt és eltörheti azt. A lendkerék belső felületére rögzített mágneseket is tönkre tehetjük, eltörhetjük evvel az eljárással. Ha ezután még képes a motor beindulni, megvan a veszélye, hogy az esetlegesen a keresztbeálló darabok elakadnak az állórészben. Vagy egyszerűen elkalapálhatjuk a főtengely végét, ahogy a példa is mutatja.
Ezek után gondolkodhatunk, hogyan bűvöljük vissza a girbe-gurba visszafele-kúpos menetes tengelyvégre az előbb még odaillő rögzítőanyát. Az ékpályán lévő nyomból feltételezhető, hogy a lendkerék valamikor meglazulhatott. Ha az első feladaton sikeresen túljutottunk, azaz a lehúzó segítségével 1-1.5 perc alatt leszereltük a lendkerékmágnest, kiszereltük az állórész tekercset, eltávolítottuk a blokkot összefogató csavarokat, ezután is körültekintőnek kell lennünk.
A blokkfelek széthúzásánál se a kalapácsot válasszuk, mivel ebben az esetben is sérülhet a főtengely. Egyszerű szerszámot is készíthetünk, amit az állórészt felfogató csavarhelyeknél rögzíthetünk a blokkra. Ennek segítségével sérülésmentesen választhatjuk ketté a motort.
A bakiparádénak nincs vége, a főtengely nagy valószínűséggel úgy lett a helyére erőltetve, hogy az olajszivattyút nem építették ki a blokkból, ami látható nyomokat hagyott a tengely felületén, szerencsétlenül azon a részen is ahol a szimmering tömítő éle fut, amitől az, idő előtt elhasználódott.
A mi esetünkben nem volt kérdés, hogy mely alkatrészeket kell kicserélni. Névszerint a főtengelyt, csapágyakat és a szimmeringeket. Ha már a blokkot atomizáltuk, a többi az alkatrészt is szemügyre vettük.
A hengert megvizsgálva arra következtetésre jutottunk, annak ellenére, hogy jó kopásképet mutat, a kissé megnövekedett gyűrűhézag miatt fúrás után új dugattyúszettet kap. Ez már nem oszt nem szoroz, hogy a régi vagy a felújított hengert szereljük vissza. Összeszerelésnél a megtisztított és-vagy az új alkatrészeket (mivel szorosan vannak illesztve) megint csak erőszak nélkül kellene összerakni.
Többfajta eljárás jöhet szóba, mindenkinek szíve joga, hogy melyiket választja. Például a főtengelyt fagyasztó-spray segítségével annyira lehűtjük, hogy a csapágyakat könnyedén a helyére tolhassuk. Majd a szerelt tengelyt fagyasztjuk le a csapágyaknál és helyezzük az egyik blokkfélbe majd a másik felet az előzőre. Megkönnyíthetjük a dolgot avval, hogy a blokkdarabokat kissé felmelegítjük.
A másik változat: a csapágyakat felmelegítjük kb. 100 celsius fokra és ezután helyezzük a főtengelyre. Melegítésnél figyeljünk arra, hogy ne hevítsük túl a csapágyakat. Ezután a főtengelyt hagyjuk kihűlni, esetleg hűtőbe is rakhatjuk. Időközben a blokkrészeket melegítsük fel és így illesszük bele főtengelyt. A két rész közé szilikonos tömítő-pasztát használjunk, kivéve, ha eredetileg megadott vastagságú tömítés az előírt. A blokk csavarokat átlagosan 10 Nm-el kell meghúzni.
Következhet a tűgörgő és a felgyűrűzött dugattyú megfelelő irányba való felszerelése a hajtókarra. Az összeszerelésnél használjunk 2T-s olajat. A zégergyűrű beszerelésnél jól nézzük meg, hogy a dugattyúban biztosan ül-e. Csúnya dolgokra képes egy ilyen filléres alkatrész, ha elszabadul.
Felszerelés előtt érdemes a fúrt henger ablakainak éleit tűreszelővel enyhén letörni, majd kimosni és levegővel kitisztítani. A hengerfejre is az átlag 10Nm-es meghúzási nyomaték az érvényes.
A szimmeringek tömítő-ajkaira beszerelésnél használhatunk egy kevés grafitos zsírt.
Majd jöhet sorba a maradék alkatrész: állórész, lendkerék, ventilátor- lapát, hengerburkolat, membrán (látszólag jól tömít, visszaépíthető), olajpumpa (ha van rá lehetőség, légtelenítsük le!) önindító, kuplung, variátor, szíj, (vizsgáljuk meg, ha szükséges, és van rá keret, cseréljük!) berugófedél, (legtöbbször felszerelés után derül ki, hogy szorosan jár, tehát előtte érdemes tisztítani és a megfelelő helyeken megkenni).
A féket is egyszerűbb most ellenőrizni és jót szokott tenni a fékkulcstengely megzsírzása is.
Következik a blokk beszerelése rögzítése a kerék és a kipufogó, a porlasztó és a légszűrőház felcsavarozása. A tartós motorállapot egyik feltétele, a tiszta, megfelelően kezelt szűrőbetét. Vagyis ha már az orrunk előtt van az airbox, pillantsunk a fedele alá. Maradt a kábelek csatlakoztatása, megfelelő rögzítése, sérült rész szigetelése, gáz, -olaj, -fékbowden bekötése, beállítása.
Aztán jön a finálé: a burkolat és metin is a helyére kerül, ajtó nyílik... motor kitol... gyújtáskulcs "ON"... piros gomb be.... csövön füst ki... arcokon vigyor. Vazze ez műűűködik!
Újjászületett a moci!