Gyújtógyertya

A gyújtógyertya a motor üzemelése közben ki van téve a keverék elégésekor keletkező nagy nyomásnak, ami 40-50 Bar is lehet.

Szívóütemben ez az érték 0,5-0,9 Bar-ra csökken.

Az égés folyamán keletkező, valamint az üzemanyagban található vegyi anyagok szennyezik és a szikra kisülésekkor jelentkező eróziós hatások együttesen koptatják, rongálják az elektródákat. Nem elhanyagolható a hőterhelés sem, ami munkaütemben a 3000 Celsius-fokot is elérheti, de hidegindításkor a mínusz 10 (vagy ez alatti, motorosa válogatja) hőmérséklet is fennállhat.

Azért, hogy az üzembiztonságot és a tartósságot növelni tudják, a testelektróda anyagát korróziógátló az eróziót csökkentő, hőállóságot javító anyagokkal ötvözik.
Leggyakrabban nikkel-króm ötvözeteket használnak, de a középelektróda anyagához ionizáló anyagokat (ami az ívkisülést elősegíti, pl.: radioaktív rádium, bárium) adnak.

Nagyobb hőigénybevétel esetén ezüst, platina, irídium és volfram ötvözeteket is alkalmaznak. Lényeges dolog, hogy ezek az adalékok bizonyos üzemidő után kiégnek, az elektróda elöregszik. Ami azt eredményezi, hogy ugyanakkora elektródahézag mellett nagyobb feszültség szükséges az ívkisüléshez.

A szikra intenzitását az elektródák kialakításával is tudják javítani. Minél hegyesebb a közép elektróda annál nagyobb energiájú és hőmérsékletű villamos ívet tudnak létrehozni, ami befolyásolja az égés minőségét. Persze ahhoz, hogy ez a megoldás tartós legyen szükséges a megfelelő nemesfém alkalmazása. A Nippon-Densonak az Iridium Racing és Iridium Power típusú gyertyája 0.4 mm átmérőjű középelektródával készül, (az átlagos méret 2mm). Tehát ha bosszúságtól akarjuk magunkat megkímélni, célszerű a gyár előírásának megfelelő időközönként a gyertyát kicserélni.

Minden esetben a megfelelő hőértékűt és kialakításút építsük vissza. A hőérték helyes megválasztása nagyon fontos szempont. A motor működése közben a gyertya égéstérbe nyúló része 450-850°C közötti hőmérsékleten üzemel. Ha túl nagy hőértékűt választunk, a szigetelőtestre rárakódik a koksz, nem tud leégni, nincs öntisztulás, a gyertya zárlatossá válik. Ellenkező esetben ha túl alacsony hőértékűt használunk a szigetelőtest és az elektródák túlhevülnek, elérik a kritikus hőmérsékletet (850°C-nál magasabb), ilyenkor a szikrától függetlenül az izzó alkatrész gyújtja be a beszívott keveréket, természetesen nem a megfelelő időpontban. Ekkor beszélünk detonációs vagy kopogásos égésről, ami oly mértékű is lehet, hogy a lángfronttal érintkező alkatrészek túlhevülnek (a dugattyú besülhet,átlukadhat), a hengerfejből apró darabok válnak le (kráteres lesz a felülete) természetesen a gyertya sem úszhatja meg a megpróbáltatást, mert a legtöbb esetben elolvad. A túl alacsony hőértékű gyertyát egyébként onnan ismerhetjük fel, hogy az elektróda körüli porcelán rész "felhólyagosodik", porózussá válik, elreped.

Készítenek zavarszűrő ellenállással is ellátott gyújtógyertyákat. Minden esetben ha a gyártó ez a típust jelöli meg, szigorúan csak ezt a fajtát használjuk. Ha nem így teszünk, a motoron eddig működő elektronikus alkatrészek (legtöbbször műszerfalak, jelző berendezések) helyes működését megzavarhatja .(pl.-GILERA,PIAGGIO,DERBI-motorok irányjelzője valamint utólag beépített digitális mérőműszerek, fordulatszámmérők rendkívül érzékenyek rá.)

A gyertya menetes részét beszerelés előtt ajánlott réz vagy alumínium tartalmú kenőanyaggal kezelni (pl réz-spray), elsődlegesen azért, hogy a ki- és beszerelést megkönnyítsük, valamint a hőátadást javíthatjuk, mivel ezen a részen és a fölötte található tömítőgyűrűn keresztül távozik az alkatrészt érő hő több mint az 50%-a. A henger letömítéséhez és a jó hőátadáshoz, a gyertyát a hengerfejben megfelelően kell rögzíteni. Ennek az értékét a gyártó adja meg, ennek hiányában az általános az, hogy 20-25Nm-rel húzzuk meg a gyertyát, vagy az NGK szerint addig csavarjuk bele a hengerfejbe amíg a tömítőalátét nem érintkezik a felülettel, majd ettől a ponttól számítva még 1/2 -fordulatot hajtunk befele.

Jobb szikra az "U" profilú elektródán.