1893-ban találta fel a karburátort két magyar. A mai napig használják sok motornál és robogónál.
A belső égésű motorok esetében a működéshez szükséges benzin-levegő keverék előállításához használt szerkezet, általában automatikus hidegindítóval ellátva, amely a motor indításakor szükséges dús keveréket állítja elő.
Levegőáram szabályzás szempontból többfélét ismerünk:
- Egyszerű tolattyús: a legtöbb kétütemű motor, és egyes, kifejezetten verseny négyüteműek használják.
- CV karburátor: A gázkarral mozgatott tolattyú mellett egy nyomáskülönbség által mozgatott membrános tolattyú is van. Kizárólag 4T-k használják.
- Pillangószelepes: Legegyszerűbb konstrukció, legtöbbször kertigépeken, láncfűrészeken, esetleg segédmotoros bicikliken találkozhatunk vele.
A karburátorba kerülő levegőnek és benzinnek por- és szennyeződésmentesnek kell lennie, ezért levegőszűrő kerül a karburátor elé, valamint a tankból kikerülő benzint is szűrik.
A szűrők tisztán tartásával (vagy cseréjével) megelőzhető a porlasztó dugulása, a motor leállása, a teljesítménycsökkenés és a fokozott motorkopás is.
Ennek különősen nagy jelentősége van tuningolt motoroknál.
A gyártók közül a Dell Orto az egyik legismertebb és legnagyobb gyártó, aki minőségi porlasztókat gyárt.
Az 50 köbcentis, kétütemű robogók gyárilag 12, 14 vagy 17,5-es méretűvel vannak általában szerelve. A négyüteműek pedig 18 körülivel.
